Bejárat a Plitvicei Nemzeti Parkba

A Plitvicei Nemzeti Parkba egy fahídon  lehetett belépni. A későbbiekben is az utak nagyon egyértelműek voltak, mert java részben ugyanilyen fapallókon lehetett haladni. Sokszor a föld fölött 10-20 centivel is fákon haladtunk. Ebből úgy gondoltuk, hogy néha elég magas lehet a vízállás.

 Bejárat a Plitvicei Nemzeti Parkba

Kikötő

Utunkat rögtön hajóval kezdtük. Ha a szép résszel akartuk kezdeni, akkor vagy vonatra, vagy hajóra kellett szállnunk. A vonat egy elektromos, kerekeken guruló városnéző vonat volt. Azért a hajó mellett döntöttünk, mert így nagyobb részét láttuk a parknak. A vonat nem ment el a vízesések mellett, így aki azt választotta, kihagyta a szép rész felét.

Kikötő

Hajókikötő

Végre tényleg beléptünk a parkba. Itt már betekintést kaphattunk, mi vár ránk. Mindenfelé patakok csörgedeztek, itt még csak elég kicsi vízesésekkel. Nagy izgalommal kezdtük el a kirándulást.

 Hajókikötő

Tükörkép a tóban

A gyalogutat követve egy darabig csak messziről láthattuk a tavat, ám egyszer csak kibukkantunk a partjára. A mozdulatlan vízen gyönyörűen tükröződött a táj. Lehetetlen volt betelni vele.

 Tükörkép a tóban

Az első vízesés

Már messziről hallottuk a vízcsobogást, így nagyon vártuk, mikor látjuk meg ténylegesen az első vízesést. Utána még annyi követte, hogy felnőtt létünkre úgy viselkedtünk, mint a kisgyerekek. Mindenfelől láttuk, és hallottuk a többit is, nem győztünk rohangálni közöttük.

 Az első vízesés